2014. november 23., vasárnap

Várakozás

Az Advent, a december, a karácsony előtti időszak a békés, boldog várakozás időszaka. Nagyon szeretem ezt a pár hetet, mikor az ember lelke rákészül a karácsonyra, ünneplőbe öltözik a lakás, aztán szépen lassan elérkezik  a várva-várt Szenteste is. Ki kell használni ezeket a heteket, mert ha nem vigyáz az ember, azt veszi észre, hogy már itt is a karácsony, de az a pár nap nagyon hamar eltelik, így jó, ha már a megelőző időszakot is örömmel telve töltjük.

Sokan nem szeretik, hogy városszerte egyre hamarabb elkezdődik a karácsonyi készülődés, a boltok polcain már novemberben megjelennek a dekorációs dolgok, és ajándékok. Engem nem zavar, amíg nem vagyok hangulatban, addig nem foglalkozom vele, de ha elkap a lendület, akkor jó, hogy nem kell várakoznom. Az elmúlt évekből tanulva, mikoris gyakran csak decemberben kezdtem el a dekoráció tervezgetését, aztán karácsonykor kaptam észbe, hogy mennyi mindenre nem volt időm, most előbbre hoztam a folyamatot. Szerencsére idén hamar kedvet is kaptam a tervezgetéshez, így már november elejétől gondolkoztam, jegyzeteltem, hogy miket is akarok elkészíteni, ehhez milyen alapanyagok szükségesek. Aztán szépen lassan beszereztem pár apróságot, gyűjtöttem zöldeket, és előkerült az egész éves kirándulásaink során összegyűjtött termésarzenál is. Majd a hétvégéink beosztását látva úgy döntöttem, hogy már ezen a hétvégén el kell kezdenem a készülődést, a bonyolultabb, munkaigényesebb díszeket el kell készítenem, mert több ilyen szabad hétvégénk már nem lesz karácsonyig, a hétköznap délutánok pedig rövidek, és hamar eltelnek.

A legfontosabb természetesen az adventi koszorú. Idén szakítottam az elmúlt évek gömbgyertya-gömbdíszekkel kombinációval. Lépcsőzetes, csillag alakú, vajszínű gyertyám lett. Ehhez a színhez a natúr terméseket képzeltem el. Jó lett volna hozzá az arany is, de olyan festékem épp nem volt itthon, és nem akartam túlbonyolítani. Szerencsére év közben szorgosan gyűjtögetünk mindenféle termést, így kerülhetett rá többféle toboz (vörös-, mamut-, ezüstfenyő), makk (kicsi, nagy, svájcisapkás, szőrös kucsmás), bükkmakk, fenyőkéreg, tapló, szelídgesztenye, sőt még tulipánfa termés is.





A novemberi Praktikából ihletett meg egy koszorú, ami fenyővel volt bevonva, és fehér díszekkel voltak rajta. Egy ősszel font iszalagkoszorút vontam be szép üdezöld tujával. Az aljára ültettem egy helyes kis angyalkát, aki egy kis madarat ápolgat, és fehér bogyókkal tűzdeltem tele. 



Egyik este váratlanul jutott eszembe egy új ötlet, amit eddig még sose csináltam. Van egy nagy fonott kosaram, amiben az őszi terméseket gyűjtöttem össze. Ezeknek lassan lejár az ideje, így elgondolkoztam, hogy lehetne felhasználni a kosarat karácsonyra. Végül egy kis téli erdei tájat hoztam létre benne. Az alját bevontam szép vastag mohatakaróval. Behavazott fenyőfákat állítottam fel, az erdő mélyén egy kis kunyhó bújik meg, de a sziklás hegyoldalban még próbálkozik egy-két gomba, de a földön és a fákon már látszik, hogy hideg az idő, deres minden.





Az Ikeában vettem három helyes kis fa madárodút. Úgy képzeltem el, hogy kapnak maguk köré egy-egy kis koszorút, és egymás alá lógatom fel őket. Ezt meg is valósítottam, csak aztán kiderült, hogy nincs olyan hosszú, egybefüggő falfelület a lakásban, ahova három felférne egymás alá. Így csak kettő került fel egyelőre, de a harmadiknak is meglesz majd a helye.


A családban nagyon népszerű lett a pár éven egy karácsonyi Praktikában látott fehér tobozos, üveggömbös koszorú. Anyának kék van, 


nagyszüleimnek pirosat csinált, 


én tavaly zúzmózöldet készítettem magunknak,


idén pedig anyósom is kapott egy pirosat.


Nagyon hálás egy technika ez. Na nem mondom, hogy ripsz-ropsz megvan, mert egész nyáron gyűjtögettük hozzá a pici tobozokat, aztán egyesével lefestettük őket, majd jött a ragasztgatás úgy, hogy ne nagyon maradjon hézag a koszorún. De az eredményt látva megéri a munkát. A tobozok változatossága és a koszorú mérete nagyon különbözővé tudja tenni a végeredményt, de mindegyik nagyon szép lett.

Még vannak terveim, de első nekifutásra már ennek is örülök, kezd ünnepivé válni a lakás. A többi dolgot pedig majd szépen lassan, de hatékonyan igyekszem megvalósítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése