Tű, cérna, olló: Szárnypróbálgatások

Sokféle technikával foglalkozom és próbálkozom, de volt egy, ami mostanában egyre népszerűbb, viszont én eddig nem mertem nekiállni. Ez pedig a scrapbook. Az utóbbi években több különféle kreatív kézműves blogot, honlapot, pintersetoldalt követek és nézegetek, az embernek remek inspirációforrás, könnyen és gyorsan meg lehet ismerkedni új technikákkal is. Így találtam rá a scrapbook technikára is, mellyel lenyűgöző fényképalbumokat, vagy csak egy-egy dekorált fényképes oldalt lehet csinálni. A technika lényege, röviden és tömören annyi, hogy fényképeket, albumokat különböző kézműves eszközökkel kidekorálunk, valamint leírjuk a képpel kapcsolatos emlékeinket. Így megőrizhetjük vizuálisan és szavakba öntve is a gondolatainkat, érzéseinket. A dekorációs lehetőségek tárháza pedig hatalmas, dekorálhatunk különböző színes és mintás papírokkal, lyukasztókkal, pecsételhetünk, felragaszthatunk a témával kapcsolatos egyéb emlékeinket, használhatunk mindenféle festékeket, és még sorolhatnám. Pont ez a tág és sokszínű lehetőség volt az, ami vissza is riasztott. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy ilyen profi oldalakat hozzon valaki létre, rengeteg alapanyag kell, és fantázia is, hogy ebből a sok dologból egy harmonikus alkotás álljon össze. Egyrészt nem akartam beruházni ennyi mindenben, másrészt, bár nem mondom, hogy nincs fantáziám, ehhez nem éreztem magamban az ihletet. Persze nem is erőltette senki, de azért továbbra is tátott szájjal csodáltam az ebben a témában alkotókat.

Aztán karácsony előtt jött egy kis löket. Évi tartott egy workshopot, amin NőiCsizma Edit által összeállított scrapbook csomagból alkottak meg egy karácsonyi ötletgyűjtő füzetet. Ezen a foglalkozáson sajnos nem tudtam részt venni, pedig jó lett volna már gyakorlott kezek által terelgetve belekóstolni ebbe a témába. Viszont a workshop után meg lehetett vásárolni az alkotócsomagot. Vettem egy nagy levegőt, és megrendeltem. Úgy gondoltam, ha már az alapanyagokat összeválogatja egy profi, nekem már "csak" össze kell raknom valami használhatót. A csomagnak úgy örültem, mint egy óvodás, elővettem, nézegettem, simogattam a lapokat, ismerkedtem a címkékkel, chipboardokkal. Aztán elkezdtem tervezgetni, hogy milyen témájú lapokat akarok, gyűjtöttem a tartalmat hozzá. De nekiállni csak nem mertem, halogattam, hogy majd ha jobban lesz időm.

Majd az új évben egyszer csak eszembe villant, hogy 2010. februárjában mi voltunk a velencei karneválon, melynek emlékére kaptam Evelintől egy kreatív albumalapot. Ő kidekorálta nekem velencésre a borítóját, a belsejében a lapok pedig két oldalról voltak bespirálozva, úgy lehetett őket szétvágni, ahogy az ember csak akarta. Na én már akkor is nyuszi voltam, és nem mertem belevágni, pedig már képeket is hívattam elő hozzá. Na, jött az elhatározás, most belevágok, még az ihlet is megszállt pár képpel kapcsolatban, utánaolvastam, hogy is kéne nekivágni az egésznek, megnyugtattak, hogy nem kell rögtön felvásárolni a fél hobbiboltot, nem volt más hátra, mint előre.

Kiteregettem a hosszú évek óta gyűjtögetett színes- és mintás papír gyűjteményemet, elővettem a lyukasztókat, pecséteket, festékeket, és indulhatott a móka. Mivel az utazás csak egy napos volt, és többnyire csak városban bóklászás volt a program, így túlzottan sok emléket nem tudtam felkutatni a fényképek mellé, de azért felhasználtam az ajándékkupont, melyen magát a nyaralást kaptam, és az étterem kártyáját, ahol ebédeltünk.

Hosszas leírást nem csinálnék magáról a folyamatról, mert csak vágtam, ragasztottam, pecsételtem, és a profik úgyis remek leírásokat és videókat készítenek a témában. Inkább csak a benyomásaimról pár szót. Miután sikerült ellazulnom, és nem féltettem a papírokat, hogy jaj, belevágok, most mi lesz, elrontom, már nagyon élveztem. Igencsak igénybe veszi az ember fantáziáját, hogy különböző papírokat összepárosítson, tépjen, ragasszon, kiválassza hozzá a megfelelő dekorációt. Na meg így 5 év távlatából visszaemlékezni sem volt könnyű, hogy mit írjak le az utazásról. Valószínűleg jobb ezt frissiben csinálni, hogy ne vesszenek el az élmények. Nagyon soká tartott, nem is tudom hány napig készült, esténként tudtam rászánni egy-egy órát, és kb. laponként haladtam előre. De jó volt látni, hogy haladok, majd újabb és újabb ötletek születtek meg a következő lapokról.

Aztán szinte napra pontosan az utazás 5. évfordulójára elkészültem vele. Számos gyerekbetegsége van még, mivel a képeket már évekkel ezelőtt előhívattam, hozzájuk alakítottam a koncepciót, és nem a koncepcióhoz a képeket, de én elégedett vagyok. Jó volt kicsit visszautazni térben és időben, és jó egyben látni az egészet. Ezek után talán már belevágok a karácsonyiba is.