Egy kekszesdoboz új élete

Győri vagyok. Nyolc éven keresztül kedden és csütörtökön este fél 8 körül az uszodából éhesen kijőve az újvárost belengő vaníliáskarika illatban indultam haza. A kekszgyár fogalom volt, az egész ország ismerte és ette a Pilóta kekszet, a Vaníliás karikát, a Negrót és még sok-sok édességet. Mára a gyárat lebontották, csak egy épület maradt mementóul, a márkanév alatt futó termékek már rég nem Győrben készülnek, de az emlékek megmaradnak.

Forrás

Értékmentő kenyérzsák

Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a hulladékcsökkentés kérdése, és egyre több irányból meg is talál a téma. Igyekszünk minél kevesebb, rövid úton hulladékká váló holmit behozni a háztartásba, illetve próbálunk minél kevesebb hulladékot termelni. Erre számos ajánlást lehet olvasni szerte az interneten, illetve józan paraszti ésszel is megvizsgálható, hogy adott háztartás milyen típusú hulladékokat termel, és ezek hogyan szoríthatók vissza. Talán a leggyakrabban hallható, és legkönnyebben kivitelezhető módszer, hogy mindig legyen nálunk saját bevásárlószatyor. Nálunk ez már évek óta bejáratódott rutin, így nagyobb reklámtáskát már sose veszünk. Amin viszont mostanában próbálok változtatni, az a kis átlátszó (péksütis, zöldség-gyümölcsös) zacskók használatának minimalizálása. Az akció jól halad, számos kis szütyőt találtam itthon, illetve varrtam, amivel kiválthatók a rövid életű nejlonok. Talán majd erről is születik egy bejegyzés. 

Alkotókuckó és babaszoba

Olyan szerencsés vagyok, hogy a lakásunkban van egy saját alkotó szobám, ahol az összes barkácsolós alapanyagomat és holmimat tárolhatom, bütykölhetek, és rendetlenséget csinálhatok. :) Mindössze a ruhaszárítóval és a időnként a vasalódeszkával kell osztoznom rajta. Eddig itt egy kis régi, kopott íróasztal állt, amin elég nehezen fértem el, főleg ha a varrógépem is elöl volt. Viktor már egy ideje emlegette, hogy kéne nekem egy nagyobb asztal, és majd apával csinálnak nekem, mint ahogy a lakásban már annyi mindent apa tervezett meg, és ők szerelték össze. De közben megfogalmazódott bennem, hogy inkább egy fa asztalt szeretnék, valami kicsit extrábbat, különlegesebbet, nem bútorlapból. Pár bútorboltot megnéztünk, de sehol nem találtunk semmi jót, mígnem egyszercsak az Ikea honlapján megláttuk a tökéleteset. Fából van, az asztalra tehető egy felső polc, amire remekül lehet pakolni az apróságokat, és ettől különlegesebben is néz ki. Három színben kapható, mi a fehérre festet szekrényem miatt a fehéret választottuk.

Macis kendő vagy macikendő?

A horgolt takaró után valami gyorsabb, könnyebb munka után néztem, és mivel venni nem vettünk még semmilyen játékot a kislányunknak - lesz még rá alkalom bőven -, azért gondoltam varrok neki egyet.

Babatakaró

Végre elérkezett az idő, mikor nem barátaink gyerekeinek készítek ajándékot, hanem a saját babánk érkezésére várva alkothatok neki mindenféle szépséget tele-tele szeretettel. Természetesen a többieknek is nagy örömmel hímeztem, szabtam-varrtam, ragasztottam, de azért mégiscsak most teljesedik be a régi vágyunk.

Babaalbum

Baráti körünkbe ismét babák érkeztek, igen, ráadásul ikrek. Épp a születésük táján láttam egy nagyon jópofa album ötletet a youtube-on (tutorial videó, inspiráció), ami rögtön megmozgatta a fantáziámat. Régóta szemezek a scrapbook technikával, de az egy tétova próbálkozáson, a velencei albumon kívül még nem vágtam bele más hasonlóba. Többek között féltem tőle, hogy nem sikerülne igazán profira az album borítója, kötése, el se tudtam képzelni, hogy vágjak bele. De ez a videó kedvet csinált hozzá, hogy megpróbáljam.

Szerencsére elég nagy készletem van mindenféle papírokból és dekorációs eszközökből, így kb. az otthon fellelhető dolgaimból meg is tudtam valósítani egy egyszerre fiús és lányos albumot. Ragasztottam bele pár képet a babákról, de hagytam üres lapokat is, hogy kicsit a szülők is kiélhessék kreativitásukat, vagy legalább ők válogathassanak bele képeket.

Kötött lábszármelegítők

Évek óta lapult a fonalas dobozom mélyén négy gombolyag Barka Dáma fonal, hogy lábszármelegítőt kössek belőle. Az előző nagy kötős fellángolásom idején találtam a mintát a fonalbolt honlapján, és be is szereztem a szükséges alapanyagokat. De a trükkös(nek tűnő) kötési mód miatt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, és évekre elfeledkeztünk egymásról. Aztán idén az ősz beköszöntével rám is rámjött újra az alkothatnék, és a hűvös napok gondolatára rögtön a négy finom gyapjúgombolyag jutott az eszembe, és úgy döntöttem, végre belevágok. Ezzel egyidőben került szóba a kötés a munkahelyemen is, és két kolléganővel erősítve egymás elhatározását el is kezdtem a szálak szaporítását.

Az Advent nálunk

Az Advent az az időszak, amikor az egész lakást karácsonyi díszbe öltöztetem. Az egy hónapnyi várakozás alatt a lelkem mellett az otthonunk is díszbe öltözik. Ilyen környezetbe sokkal jobb hazaérni, könnyebben át tudom adni magamat a készülődésnek, karácsonyi hangulatnak. Például szombat délután, mikor már lement a nap, égett az ablakon a hópihés fényfüzér, az adventi koszorú gyertyái és még pár mécses a szobában, egy pokrócba burkolózva forraltboroztunk és olvastam. Ez egy ideális pillanat volt.

Elkezdtük a várakozást

Ismét eltelt egy év. Az ilyen visszatérő dolgokon mérhetjük le leginkább az idő múlását, ami mintha egyre gyorsabb lenne. Tudom, mindenki ezt mondja, de ez az év valahogy különösen gyorsan elszaladt. Még emlékszem az év elejei terveimre, hogy készültem rá 2015-re, a tavasz beköszöntére, a nyár örömeire, a nyaralásra, aztán még csak most volt, hogy szeptember lett, én meg kicsit keseregtem, hogy már vége is a nyárnak, szinte még el sem fogadtam, hogy már ősz van, és már itt kopogtat az Advent. Igazából minden évszakot szeretem, illetve minden évszaknak van olyan szépsége, amit szeretek, így nem is az zavar, hogy vége a nyárnak, vagy már megint tél van, hanem csak kapkodom a fejem ebben a nagy rohanásban. De akkor most itt az idő, hogy kicsit megnyugodjunk, lelassuljunk, és élvezzük, kihasználjuk az év legmeghittebb időszakát. Talán ez az a hónap, még ha gyorsan el is telik, amit a legjobban át tudunk élni, mert erre készülünk a legtöbbet. Legalábbis én.

Magánerdő otthonra

Ki ne vágyna egy saját erdőre, ha máshogy nem megy, legalább otthonra? Én csináltam magamnak. Valahol az internetes hobbioldalakon böngészve találtam egy képet, farkasalmából, illetve hivatalos nevén zsidócseresznyéből készített kis fácskákról. Rögtön megfogott, és tovább is küldtem apának, hogy készüljön lélekben, legközelebb megyünk farkasalmát szedni.